Paprikás-burgonyás kenyér, ahogy apukám készíti

Tegnap felkerült a Facebook oldalunkra ennek a kenyérnek a képe és azóta többen is kértétek, hogy mielőbb írjam meg a receptjét. Nem csodálkozom a türelmetlenségen. De azt el kell mondanom, hogy a fotó feleannyira sem adja vissza, hogy milyen finom volt valójában. :)

A kenyérsütő nagymester nálunk apukám. Mindig ugyanazt a receptet használja, méghozzá a keresztanyujától örökölt 1957-es kiadású Horváth Ilona szakácskönyvből kitépett, megsárgult lapon található burgonyás kenyér receptjét. Azóta már megvettük nekik ennek a szakácskönynek egy újabb kiadását, de csalódottan láttuk, hogy eléggé átdolgozták, sok klasszikus recept kikerült belőle.

Apu általában ünnepekkor süt kenyeret. Húsvétkor mindig. Sokszor készült már náluk kenyérben sült sonka, de idén kértük, hogy a sonkát külön főzzék meg és szeleteljék fel a rengeteg hidegtál mellé. Ez meg is történt, szépen, tálra rendezve, zöldségekkel, tojással várt minket a három féle sonka. Egy ilyen képet sikerült készíteni róla még megbontás előtt:

Februárban disznótoros vacsorán vettünk részt az Árnyas Étterem és Kertvendéglőben, idén már másodszor, hiszen tavaly is voltunk. A különféle kolbászok, szalámik, szalonnák, zöldségek, hurkák, orjaleves, toros káposzta, malacsült, pörkölt és még ki tudja mi minden mellett házi, kemencében sült ízesített kenyerekkel vártak minket. Ott kóstoltuk a pirospaprikás változatot is és annyira ízlett nekünk, különösen Mazsinak, hogy megkérte aput, hogy legközelebb ezt a kenyérváltozatot készítse el. A "legközelebb" húsvétkor jött el.
 

És előkerült a jó öreg, Horváth Ilona-féle recept, kiegészítve pirospaprikával és búzasikérrel. Tavaly knédlit készítettem Imi névnapjára a malacsült mellé és akkor használtam először sikért. Nagyon szépen megemelte, levegőssé tette a tésztáját, így apu úgy gondolta, hogy nem árthat, ha a kenyérbe is belekeveri. Tényleg nagyon jót tett neki.

Hozzávalók:
- 1 kg kenyérliszt
- 2 dkg élesztő
- 1,5 dkg só
- 25 dkg főtt burgonya
- langyos víz
- 2 evőkanál búzasikér
- 1 kávéskanál őrölt pirospaprika

Első lépésként kovászt készítünk. 1 deci langyos vízben elkeverjük az élesztőt és 3 kanál lisztet. Langyos helyen felfuttatjuk, megkelesztjük.

Az átszitált, búzasikérrel és pirospaprikával elvegyített lisztet egy mély tálban összekeverjük az áttört főtt burgonyával, a kovásszal, kevés langyos, sós vízzel és alaposan megdagasztjuk. Ha kevésnek találjuk a vizet, folyamatosan adagoljuk hozzá, középkemény tésztát kell kapnunk. Akkor jó, ha az edény faláról és a kezünkről leválik. Ekkor betakarjuk és meleg helyen 1 órán át kelesztjük.

Ezután lisztezett deszkán jól átgyúrjuk. Cipót formázunk belőle és lisztezett tepsibe rendezzük. Vigyázzunk, hogy a tepsinek a felét töltse ki maximum a nyers tészta, mert meg fog dagadni! Ha kicsi a tepsink, akkor inkább vegyük ketté a tésztát.

A sütőt előmelegítjük 180 fokra és amíg melegszik, fölé helyezzük a tepsit, addig is kel benne a kenyér. Mielőtt betoljuk a sütőbe, egy ecset segítségével vízzel átkenjük a tetejét, ettől lesz finom, ropogós. Körülbelül 1 órán keresztül sütjük, amíg szépen megpirul és megdagad.

Bee barátnőmnél láttam, hogy ő úgy készíti a kenyeret, hogy a sütőbe beállít egy vízzel teli edényt, hogy a folyamatos párolgás segítse a sütést. Apu ezt kihagyja, de ettől függetlenül nagyon jó állagú szokott lenni a kenyere. Kívül ropogós, belül nagyon puha, foszlós.

Húsvét hétfőn ezt ettük a különféle saláták, sonkák és hidegtálak mellé. Egy jó darabot hazahoztam magammal, hogy a maradékokat azzal egyem a hét többi napján. Még harmadnap is olyan friss volt mint amikor elkészült!