2012. december 18.

Sörben sült malaccomb barnamártással

Le vagyok maradva egy jó hónappal körülbelül, mert ez az ebéd még Imi névnapjára készült. Most, a szülinapja előestéjén éppen ideje, hogy megmutassam nektek, hogyan sikerült a malacsült, amit keresztapuja, Miki bácsi útmutatója alapján készítettem el.

Már régóta terveztem egy jó kis malacsültet, mert amióta Prágában ettünk egy igazán finomat, méghozzá knédlivel azóta rendszeresen felemlegettük, hogy milyen jó is volt. És olyankor mindig elgondolkodtam, hogy egyszer meg kellene próbálnom nekem is sütni egyet.

November elején eljött ez a pillanat is...


... de megelőzte egy kis nyomozás. Először neten nézegettem recepteket, aztán rájöttem, hogy a megfelelő ember Vépen keresendő, aki tudna segíteni nekem. Imi keresztanyujára, Erzsi nénire gondoltam, de ő tovább irányított Miki bácsihoz, mert szerinte az ilyen férfias húsételeket férfiember tudja igazán jól elkészíteni.

Miki bácsit sok mindenért szeretem, például az élethez való hozzáállása, a munkabírása, a sok régi története, a humora miatt, de most már a tőle kapott malacsült receptje miatt is. :) A recept amit telefonban lediktált, körülbelül így szólt:

"Fogj egy jó nagy darab malacot, a legjobb ha az orra és a füle is benne van (ő tényleg szereti az ilyen "alkatrészeket" is), aztán nyisd ki a konyhaszekrényt, a benne található mindenféle fűszerrel jó alaposan szórd be a húst, tűzdeld meg a bőre alatt sok szalonnával, hagyd egy éjszakán át állni a hűtőben, majd másnap öntsd fel sörrel, sütés közben időnként kenegesd meg szalonnával a bőrét és süsd meg puhára-pirosra."

Szóval ő ilyen. Emlékszem, tavaly, amikor a 30. szülinapomra Imi meglepetésbulit szervezett - méghozzá Vépre hívta a barátokat - , Miki bácsi egész nap a szomszédba mászkált át, mert ott készítette bográcsban, titokban a bulira a pincepörköltet. Imádom őt. :) 


Kicsit továbbgondoltam ezt a jó kis receptet és minimális finomítással nálam így nézett ki:

Hozzávalók a malacsülthöz:
- 2,5 kg bőrös malaccomb
- 1 liter sör
- 1 jó darab kenyérszalonna
- őrölt kömény
- őrölt bors
- só
- pirospaprika
- majoránna
- olaj

Nem azért nem használtam hozzá több fűszert, mert csak ennyi található a konyhaszekrényemben, hanem mert úgy gondoltam, hogy a sör lesz a lényeg. 

Anyukám hentesétől gyönyörű darab húst kaptam, ezúton is köszönöm neki.

A malaccomb bőrét több helyen bevágtuk A fűszereket olajban elkevertem és jó alaposan bekentem vele a hús mindkét oldalát, különösen ott ahol be volt vagdalva a bőre. Belefektettem egy mély sütőedénybe és ráöntöttem fél liter sört. Ezután mehetett be a hűtőbe és körülbelül 2 óránként megfordítottam a pácban a húst, hogy mindenhol érje. Egy éjszakát hagytam pihenni. Természetesen éjjel nem forgattam, de reggel az volt az első dolgom, hogy ismét megfordítottam.

Körülbelül egy óra után előmelegítettem a sütőt 250 fokra, a húst bőrével felfelé helyeztem a tálban. A bőrét alaposan bekentem szalonnával. Mellészórtam 2 fej felszeletelt hagymát, majd lefedtem az edényt és betoltam a sütőbe. Hosszú ideig nem volt dolgom a malaccal.


Amíg sült, elkészítettem a köreteket: hagymás tört burgonyát és vörösboros párolt lilakáposztát terveztem mellé, valamint knédlit. Ez utóbbi a következő bejegyzés tárgya lesz, hiszen számomra különlegesség, megérdemel egy különálló posztot.

Imi úgy emlékezett, hogy Prágában valamilyen szószt is ettünk a hús mellé - bevallom őszintén, én ezt teljesen elfelejtettem már - amiről csak annyit tudott, hogy barna színű volt. Nekem egyből a barnamártás ugrott be, úgyhogy meg is kerestem a receptjét és megcsináltam.

A Mindmegettén Dzsafi leírása tetszett meg legjobban, így az alapján készítettem el a saját verziómat, a következőképpen:

Hozzávalók a barnamártáshoz:
-  kb. fél kiló karajcsont darabolva
- 1 sárgarépa
- 1 fehérrépa
- 1 nagy fej vöröshagyma
- 1 kisebb zellergumó
- 1 kis konzerv paradicsompüré
- 2-3 gerezd fokhagyma
- 3 evőkanál liszt
- 2 csapott evőkanál cukor
- őrölt bors
- kakukkfű
- só
- olaj
- 2 liter víz

Szóval Dzsafi borjúcsontot ír, gondolom eredetileg így szól a barnamártás receptje, de nekem csak sertés karajcsontom volt a mélyhűtőben, abból is kb. fél kilónyi így abból készítettem a szószt.

Az olajat felhevítettem, majd hozzáadtam a csontot és megpirítottam rajta. A zöldségeket a fokhagyma kivételével felszeleteltem, rászórtam a csontra, ezt az egészet meghintettem cukorral és karamellszínűre pirítottam. Belekanalaztam a paradicsompürét, kevergetve tovább pirítottam. Felöntöttem 2 liter vízzel, zúzott fokhagymával, sóval, kakukkfűvel és borssal fűszereztem. Felforraltam, aztán közepes lángon 3 órán keresztül főztem.

A végén egy teflonserpenyőben a lisztet szárazon megpirítottam, hozzáadtam a zöldséges csontléhez és jól kiforraltam, besűrítettem, átszűrtem. Nem sok mártásom maradt, legalábbis én azt hittem, kevés lesz. De kiderült, hogy bőven elég. Kb. 5-6 dl lehetett.


De vissza a malckához. Körülbelül félpuha lehetett a hús, amikor úgy gondoltam, kevés lesz a szaftja a további sütéshez, így aláöntöttem még fél liter sört. Félóránként szorgalmasan kenegettem a bőrét szalonnával, locsolgattam - főleg a bőrében a bevágásokat - a szaftjával. És közben alig vártam, hogy elkészüljön, hogy megkóstoljam, mert isteni illata volt. Lefedve sütöttem végig.

Nagyjából 3 óra után teljesen puhának, omlósnak éreztem a húst, ekkor fedő nélkül sütöttem még kb. 15-20 percet, nagyon figyelve, hogy nehogy megégjen a bőre, ami egyébként szép pirosas-barna volt már, csak ropogósra akartam sütni.

Ahogy elkészült, átemeltem egy tiszta, alacsony peremű sütőtálba - nem volt könnyű, mert szinte szétesett a hús annyira megpuhult - és úgy tálaltam.


Gyönyörűen lehetett szeletelni, egyáltalán nem száradt ki a hús. Szaftos és ízletes volt, első próbálkozásra nagyon meg voltam elégedve magammal. A barnamártást külön tálban kínáltam mellé, mindenki annyit locsolt rá, amennyit szeretett volna. Elfogyott az utolsó falatig, és számomra ez a legnagyobb dicséret.

Karácsonyra is szívesen ajánlom ezt a finom malacsültet, garantált a siker. És nem hátrány az sem, hogy a kisült zsírját kihűtve friss kenyérrel, lilahagymával napokig lehet enni...




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése